• Pillanatnyi elmezavar

    Egy sötét mese őrületről, árulásról, véres csatákról, táltos paripákról és gyönyörű, kéjsóvár boszorkányokról. Kalandok egy mágiával átitatott birodalomban.

    518 oldal

    Tovább
  • Újabb elmezavar

    A kalandok tovább folytatódnak. Ezúttal félelmetes növénylények serege is csatlakozik a hatalomért vívott háborúba.

    466 oldal

    Tovább
  • Végső elmezavar

    Egy démoni boszorkány testvértrió, továbbá a gépezetek nemzetsége is feltűnik a színen. A trilógia befejező része, melyben minden titokra fény derül.

    536 oldal

    Tovább
  • Megjelöltek

    A szürke város szélén egy titokzatos társaság gyűlik össze minden évben, hogy tagjai megmérkőzzenek egymással, életre-halálra.

    252 oldal

    Tovább
  • A következő regény

    A soron következő misztikus történet már a végső csiszolásokon megy keresztül. Készülj!

    ? oldal

    Tovább

Megjelöltek


A szürke város szélén egy titokzatos társaság gyűlik össze minden évben, hogy tagjai megmérkőzzenek egymással életre-halálra. Miért teszik ezt? Miért pont ők? Mitől mások, mint a hétköznapi emberek?
Egy fiatal férfi is e közösség tagja. Rég leszámolt már illúzióival, és feladta reményét, hogy valaha normális életet élhet. A bosszú hajtja csupán, egészen addig, amíg egy lila hajú lányt pillant meg társai között. Talán ő jelentheti számára a menekvést kiüresedett életéből, de az ősi ceremóniák szerint müködő gyülekezetet nem olyan egyszerű otthagyni.

Végső elmezavar


Az átlagos férfi még mindig annak a világnak a foglya, ahol minden másképp működik, és ahol bármi megtörténhet. Ezúttal megcsillan a végleges szabadulás lehetősége, kérdés azonban, hogy valóban szabadulni akar-e. A fantázia birodalmában most sem unalmas az élet. A herbáknak nevezett növénylények beilleszkedni próbálnak, és a gépesítés egyre inkább összefonódik a Hullám varázserejével. Mindeközben vérszomjas boszorkányok tűnnek fel a színen, akik uralmuk alá hajtják az összes útjukba kerülő várost, továbbá egy szörnyű ragály is terjed, ami válogatás nélkül tesz tébolyodottá mindenkit, akit elér.
A történet most is cselszövésekkel, csatákkal, bűbájjal és szerelemmel tarkított. A végső küzdelem megkezdődik, mind a belső, mind pedig a külső világban, és a férfinak döntenie kell, valójában hová is tartozik. A sötét mese a befejezéshez közeledik, ám kérdés, ki éli meg a finálét. Vagy egyáltalán lesz-e olyan, aki megéli…


Újabb elmezavar

    Az átlagos férfi tovább keresi a kiutat abból a különös világból, melybe belecsöppent. Amint újra tudatára ébred, rájön, hogy hosszú ideje aludta álmát, és hogy mindeközben sok minden megváltozott. Régi baráti szétszéledtek, a hatalom új kezekbe került.


    Ahogyan ő, úgy tér vissza a végleg legyőzöttnek hitt Ménrót és Villő, és ha ez nem lenne elég, egy harmadik nagy erejű vetélytárs, Radakund is feltűnik a színen.

    Az első kötethez hasonlóan a sötét mese most is cselszövésekről, véres csatákról, bűbájról és szerelemről szól. A háború tovább folytatódik, a tét pedig még mindig nem más, mint a józan ész.



    Pillanatnyi elmezavar

    Egy átlagos férfi, egy átlagos napon elalszik a fürdőkádban és ezzel átlagos élete fenekestül fordul fel.

    Idővel rájön, hogy nem megszokott világa veszi körül. Ezt az új világot különös lények népesítik be, és sok olyan varázslatos jelenséget tapasztal, amiket eddig még elképzelni sem tudott. Ezek egyike az az erő, amit ő maga is képes életre hívni, és aminek segítségével szinte bármi megtehető.

    Kalandos események során a férfi kezdi kiismerni mindazt, ami körülveszi, de a hazajutás vágya továbbra is erősen él benne. Annak érdekében viszont, hogy egyszer visszakapja régi életét, kénytelen szembenézni azzal a két nagyhatalmú lénnyel, akik ezt a világot uralják...

    Ez a könyv egy sötét mese őrületről, árulásról, véres csatákról, táltos paripákról és gyönyörű, kéjsóvár boszorkányokról. Ajánljuk mindazoknak, akik szívesen merülnek el egy a valóságtól elrugaszkodott, magyar népmesei motívumok alapján megírt fantasztikus történetben.



    Annie Mindenes Blogja - Megjelöltek

     

    Kezdjük a külalakkal. A cím tagolása először fura volt, de gondoltam, hogy az ölteknek lesz funkciója, és lett is, sőt a jelnek is, úgyhogy tetszett a szójáték. A spirál is jól fest, a borító színvilága is, úgyhogy tetszik ez a letisztultság, ami a könyv külsejét jellemzi. Viszont a beltartalommal akadtak gondjaim.
    A történet fő mozgatórugója a Gépezet, ami előtt pisztolypárbajok zajlanak, ahol a győztes megkapja a vesztes életesszenciáját vagy mit, ami által megőrzi fiatalságát és halhatatlanságát.

        "A dicsőség csábító érzete rég eltűnt, maradt az egyszerű, életben maradni koncepció."

    Minden évben egy hétig, egy megadott helyen zajlanak a párbajok, ahol sok karaktert ismerünk meg ugyan, a történet mégis a hanyag Szikrát helyezi fókuszba. A húszévesnek kinéző fickó vérprofi párbajozó, bár mióta a megnyerő és borzasztóan beképzelt Herceg párbaj során megölte szerelmét, a főhős felvette a "nekem aztán minden mindegy" stílust. Revansot nem vesz, mert hajdani kedvese megeskedte, hogy ne tegye, úgyhogy főhősünk csak sodródik az árral. Egyedül legjobb barátja, a szelíd mackó, Pöröly tartja életben mindaddig, amíg a klubban fel nem tűnik egy csinos, lila hajú újonc, Indigó, aki szempillantás alatt elvarázsolja Szikrát. Őszintén szólva, hálát rebegtem az égiek felé amikor Indigó feltűnt a színen, mert Szikra borzalmasan unalmas karakter volt egymagában. Értem és megértem a drámáját, de a hanyagsága meg az a negatív köd amibe bevackolta magát, úgy éreztem, megmérgez. Az sem segített, hogy a könyv kezdetben a leírásokkal akart megfogni, mert jobban szeretem az olyan történeteket, amik karakter és cselekményközpontúak. Persze kell a jó leírás, ami megízesíti a történetet, de ne csak az vigye el a hátán a sztorit. Ám amikor a legnagyobb kulimászban voltam a könyvvel, szerencsére kaptam pár fejezetet más szereplők szemszögéből is, ami úgy kellett, mint egy falat kenyér. Felüdülés volt olvasni a többi megjelöltről, mint mondjuk Plazmáról, akivel azonosulni tudtam, mert őt is az érdekelte, ami engem: kik ők? Mi ez az egész párbajosdi? Mi a Gépezet és mi ennek az egész koncepciónak a lényege? Ez üdítő volt, hisz minket embereket is borzasztóan érdekel az emberiség eredete.

        "Egy másik csodalényt kell megölnie, hogy ő csodalény maradhasson."

    De, legfőképp Hercegről volt érdekes olvasni. Ebben a sunyi antikrisztusban tobzódott a lehetőség, amit Gregus Gábor ki is használt abban a 250 oldalban. Persze nem tuszkolom be a plátói szerelmeimnek fentartott szobába, mert annyira azért nem vagyok elborult. Herceg egy igazi gyűlöletes karakter azzal a megnyerő, de istenkomplexusos stílusával, viszont el kell ismerni, hogy jól ki van dolgozva. Ahogy Pöröly is, aki pont az ellentéte. Utóbbi mellesleg kedvencemmé is vált.
    Amíg Pörölyt szerettem, Herceget meg nem, addig Szikra teljes mértékben hidegen hagyott. Nem sok mindent mozgatott meg bennem, és ez azért fájt, mert mégis csak az egyik főszereplőről van szó. Vele együtt Indigó sem fogott meg, az enyelgéseik meg aztán végképp nem hatottak meg. Fura. Pedig romantikus alkat vagyok, párás szemmel lesem mindig a szerelmi szálak alakulását, itt meg valahogy olyan meh volt az egész. Azt hiszem a rövid időn belül bekövetkezett túlzott sziruposságtól csömörlöttem meg. Pedig Gregus Gábor jól ír. A stilusa kellően választékos és olvasmányos, a karakterei nagyja is jól felépített. Csak Szikránál éreztem azt, hogy valami félrecsúszott. 

     



        "... győzedelmeskedett, de mennyi része volt ebben a biológiai parancsnak, és mennyi tudatos énjének? Eljuthat addig a pontig, amikor készakarva választja a halált?"

    A párbajok eleinte untattak, és féltem, hogy ez a monotonitás fog végig uralkodni, de nagy meglepetésemre az események egyre izgalmasabbak lettek, ahogy a szereplők már nem csak hosszú másodpercekig szuggerálták egymást mint anno a vagnyugaton. Azért jó néhányszor felspannolt ez a történet, és olykor szerettem olvasni. Az utolsó fejezet igencsak izgalmasan volt felépítve, el is kapott egy hűha érzés, de amikor ránéztem, hogy milyen kevés lap maradt már csak, bekúszott az a fránya hang a fülembe, hogy a vége össze lesz azért csapva. És sajnos össze is lett... képzeletben koppant is a fejem az asztalon.

    Összesítés: van egy különleges alapvilága és hangulata a sztorinak, az biztos. Amikor utóbbi olykor elkapott, akkor nem volt gond az olvasással.

    A történet lassan adagolt, kicsit túlmisztifikált, de bőven követhető. Az író a sok leírással megbolondítja a cselekményt, de teszi mindezt érthetően, csak ezzel nem teszi érdekessé, izgalmasabbá a történetet. Úgyhogy aki szereti a túlzott leírásokat, annak tetszeni fog a könyv. Viszont a regény második fele már sokkal jobban lekötött, főleg amikor már nem csak Szikra volt a show sztárja, hanem más karakterek is előtérbe kerültek, és velük együtt nemcsak a történetvezetés, de a párbajok is érdekesebbé váltak.

    6/10

     

    https://anniemindenesblogja.blogspot.com/2021/06/gregus-gabor-megjeloltek.html



    Könyvekről RÖVIDEN: Gregus Gábor Megjelöltek


    Régóta tartozom magamnak Gregus Gábor Megjelöltek című könyvével, olyannyira, hogy még a megjelenés előtt megkaptam, de aztán egy jó ideig egyáltalán nem blogoltam, aztán lekötött a munka és a saját könyvem kiadása, és most itt a június, és csak most jutottam el a kötet végigolvasásáig. Kár volt eddig húznom, mert egyébként elég jó lett.

    Gregus Gábor neve egyáltalán nem ismeretlen a számomra. A Pillanatnyi elmezavar című kötetével került be a látószögembe, aminek a borítója egyáltalán nem tetszett, a történet viszont annál inkább. A Megjelöltek borítója sokkal megkapóbb. Tetszik az egyszerűsége, és akad benne valami misztikus is, ami a kötetben is visszaköszön, hiszen rengeteg kérdést tár elénk.

    A történet szerint egy szürke város szélén egy furcsa társaság minden évben összegyűlik, hogy élet-halál párbajt vívjon egymással. Főhősünk Szikra is a társaság tagja, akit már csak a bosszú hajt, egészen addig, amíg ebben a  furcsa tömegben megpillant egy lila hajú lányt.
    A cselekmény in medias res indul, egyből egy párbajba csöppenünk, ami szerintem jól megalapozza a kötet hangulatát és dinamikáját. Külön kiemelendő a világépítés: Gregus Gábor egy teljesen egyedi, alternatív univerzumot tár elénk, amit tovább árnyal azzal, hogy a szereplőknek is többnyire beszélőnevet ad. Ez segít elvonatkoztatni a zsáner hagyományaitól, ami szerintem nagy erény, és kevesen képesek rá.

    A dinamikus cselekményvezetés mellett azonban néha mégis ambivalens érzéseim támadtak, és ezt a leírások okozták. Én alapvetően nem szeretem a hosszú leírásokat, és a kötet is igyekszik lényegre törő és kifejező lenni egyszerre, ugyanakkor néha picit mégis igényeltem volna azt, hogy egy kicsit jobban elveszhessek ebben az egyébként tényleg jól kidolgozott világban, és azt hiszem akadt is volna idő rá, ha néhány mellékszál nem kap a kelleténél nagyobb hangsúlyt. Ráadásul ez a sok apró hiány a végére hagy néhány kérdőjelet az olvasóban, ami néhányunknak zavaró lehet.

    Összességében most sem csalódtam Gregus Gáborban, ugyanis ismét bebizonyította, hogy rengeteg világ van a fejében (remélem, kapunk még újat). A könyv megköveteli azt, hogy az olvasó elengedje a fantáziáját, és részt vegyen a világépítésben, de tulajdonképpen nem ezért olvasunk könyveket?



    https://www.elkepzeltkonyv.com/2021/06/konyvekrol-roviden-gregus-gabor.html