Interjú - Ediverzum


Sziasztok!

A mai napon ismét egy interjút hoztam, mégpedig Gregus Gábor íróval, akinek legújabb műve a Mogul Kiadó gondozásában jelent meg, Megjelöltek címmel, ezen kívül megjelent az Elmezavar trilógia, az Underground Kiadónál. Azért hoztam ezt az interjút, hogy Ti is jobban megismerjétek személyét. 

Szia, Gábor! Először is érdekelne, hogy hogyan született meg az ötlet, hogy író leszel?

Nem született meg túl korán, hisz a harmadik X-et elhagyván kezdett egyre jobban mocorogni bennem, hogy talán én is tudnék érdekes történeteket kitalálni, és formába önteni. Valószínűleg, ahogy ez sok emberrel előfordul, nálam is a sok könyv fogyasztása táplálta az érzést. A jó könyvek nyilvánvaló okokból, a rosszak pedig amiatt, hogy „ha ezeket kiadták, akkor talán az enyémnek is lenne esélye”.

Legelső könyved az Elmezavar trilógia első része volt 2013-ban, Pillanatnyi elmezavar címmel, igaz? Ezzel a művel lettél igazán ismert, vagy ezt megelőzően is vannak történetek? Mióta írsz könyveket?

Így van, a Pillanatnyi elmezavar volt az első. Nem írtam előtte mást, és nem alkottam más formátumban sem, a novella vagy a vers nem az én világom. Tulajdonképpen előre nem is terveztem olyasmit, hogy én most akkor erre a pályára lépek, a Pillanatnyi elmezavart egyszeri történetnek szántam, amit akkor még nem akartam folytatni. De hogy úgy mondjam: utána belendültem.

Milyen úton jutottál el oda, hogy kiadd az írásaid?

Ez viszont teljesen kézenfekvő volt a számomra, hogy ha írok egy szép hosszú regényt, akkor azt mindenképp kiadatom, ha törik, ha szakad. Valószínűleg ez hiúsági kérdés is nálam, illetve nagyon jó dolog, hogy ha valakinek felkelti az érdeklődését a könyv, akkor megveheti egyszerűen, nem kell kutakodnia, hogyan juthatna hozzá.

Az írás szeretete mellé társul esetleg az olvasás szeretete is? Ha igen, milyen műfajban olvasol szívesebben? Van példaképed a mostani, esetleg korábbi írók/írónők közül vagy kedvenced?

Persze, mindig szerettem olvasni, napi szinten teszem ezt. A szórakoztató irodalom dominál, bár kedvelem a történelemről szóló műveket is. Egész biztosan olyat olvastam legtöbbet, amiket én is írok, tehát fantasy, tudományos-fantasztikus, horror, kaland. Sok „nagynak” a teljes életművét elfogyasztottam, de ha belegondolok, egyikükre sem szerettem volna hasonlítani. Természetesen számosan hatottak rám, úgyis mint: Clive Barker, Stephen King, China Mieville, Joe Hill, Neil Gaiman… a sor hosszú.

Érdekelne továbbá, hogy honnan merítesz ihletet a könyveidhez?

Nekem valahogy nem nagyon kell ihlet. Amióta írok, sosem éreztem, hogy nincs ötletem, vagy hogy valamit „ki kellene találnom”. Ez egyszerűen jön, rengeteg dolog születik meg a fejemben csak úgy, vagy valami apró kis történés által. Az olvasmányaim, a filmek, vagy akár játékok persze jó katalizátorai lehetnek egy-egy gondolatnak, de azt hiszem, több történet születik meg csak úgy a semmiből.

Ahogy néztem Molyon a könyveid adatlapját látom, hogy nem csak dark fantasy zsánerű műveid vannak, mivel a legutóbbi a Megjelöltek c. könyv már ifjúsági kalandregény. Milyen más műfajban fogod még kipróbálni magad?

Érdekesek ezek a besorolások, a Megjelölteket például sokféle kategóriában láttam, de a legtöbb oldalon fantasy-nak lett címkézve. Talán ez a legjobb, én nem igazán mondanám kalandregénynek, mert a történet nem túlzottan kalandos, és az „ifjúsági” se jutna eszembe, mert néhol elég kemény dolgok esnek meg benne, ezért nem igazán ajánlanám jó szívvel például kamaszoknak. Ami még a misztikus műfaj mellett érdekel, az a sci-fi, és van is hozzá egy-két ötletem, valószínűleg bele is vágok nemsokára.

Kíváncsi vagyok, hogy melyik könyvedet szeretted a legjobban megírni és melyiket a legkevésbé? Melyiket volt könnyebb/nehezebb megjeleníteni? Illetve melyik történet áll a legközelebb a szívedhez?

Nem egyszerű a válasz, mivel a három Elmezavar könyv voltaképpen egy nagy, hosszú sztori. Az a trilógia közelebb áll hozzám, mert tényleg ott tört meg a jég, hogy képes vagyok létrehozni egy komplex regényt. Ezzel együtt a legnehezebb maximálisan az első könyv megírása volt, sokszor elakadtam, és néha hónapokig képtelen voltam folytatni. A második könyvet pontosan fele annyi idő alatt fejeztem be, mint az elsőt, ott nagyon vitt magával a lendület. A Megjelölteket szintén könnyedén megírtam, de ez összetettségben és mennyiségben jóval kisebb munka volt, mint az Elmezavar-történetek.

Hogy telik egy napod, amikor írsz, hogy zajlik az írási folyamat nálad? Mi motivál? Van egy kedvenc, kialakított író kuckód, ahol a történeteket megvalósítod, vagy ez hangulat és kedvfüggő?

Nem nagyon van bejáratott időszakom, úgy veszem észre, hogy én bármilyen napszakban tudok írni, ha van hozzá hangulatom. Tehát írtam már rögtön felkelés után, napközben, és késő este is: mind működött. Simán az íróasztalomnál, monitoron, billentyűzeten dolgozok, olyan még nem fordult elő, hogy laptopot kellett volna használnom, de szerintem azzal se lenne probléma. Nálam a kedvtől függ minden, de persze ami még elengedhetetlen, az a csend, és a nyugodt körülmények.

Volt már író-olvasó találkozód vagy esetleg dedikálásod, amikor még a helyzet engedte?

Volt pár ilyen alkalom, aminek nagyon örültem, jól sikerültek. Annak ellenére is, hogy nem vagyok az a szereplős alkat, és nem az a legkellemesebb helyzet számomra, hogy beszéljek sok-sok ember előtt. De túléltem, és remélem, nem jött át annyira, ha izgultam.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy van már ötleted egy készülő új történetre. Lehet erről tudni valamit?

Van, és nem csak ötlet, hanem egy folyamatban lévő regény, aminek a felén túl is vagyok. Ugyancsak misztikus történet, dinamikájában jobban fog emlékeztetni az Elmezavar könyvekre, de tőlük és a Megjelöltektől is különböző stílusú lesz. Nagyon élvezem írni, bízom benne, hogy ez meglátszik majd a végeredményen.

Szeretnél még megosztani velünk valamit? Esetleg egy tanácsot, vagy bármit?

Tanácsolni legfeljebb azoknak tudok, akik kacérkodnak az írással, de nem mernek belevágni, mert nem látják értelmét. Való igaz, hogy ez egy nagy munka, és nem mindig van azonnali visszacsatolás a végén, de ettől függetlenül szerintem mindenki adja ki magából, aki úgy érzi, hogy van egy egyedi és érdekes története. Szüksége lesz sok-sok türelemre, kitartásra és megbízható emberekre maguk körül, akiknek véleményére hallgathat. Talán csak ez a három kell az induláshoz.

Nagyon szépen köszönöm, hogy elkészíthettem veled ezt az interjút, és hogy megosztottad velünk ezeket az információkat az írói életről, a szokásaidról.


https://ediverzum.wordpress.com/2021/03/05/interju-gregus-gaborral/