Könyvekről RÖVIDEN: Gregus Gábor Megjelöltek


Régóta tartozom magamnak Gregus Gábor Megjelöltek című könyvével, olyannyira, hogy még a megjelenés előtt megkaptam, de aztán egy jó ideig egyáltalán nem blogoltam, aztán lekötött a munka és a saját könyvem kiadása, és most itt a június, és csak most jutottam el a kötet végigolvasásáig. Kár volt eddig húznom, mert egyébként elég jó lett.

Gregus Gábor neve egyáltalán nem ismeretlen a számomra. A Pillanatnyi elmezavar című kötetével került be a látószögembe, aminek a borítója egyáltalán nem tetszett, a történet viszont annál inkább. A Megjelöltek borítója sokkal megkapóbb. Tetszik az egyszerűsége, és akad benne valami misztikus is, ami a kötetben is visszaköszön, hiszen rengeteg kérdést tár elénk.

A történet szerint egy szürke város szélén egy furcsa társaság minden évben összegyűlik, hogy élet-halál párbajt vívjon egymással. Főhősünk Szikra is a társaság tagja, akit már csak a bosszú hajt, egészen addig, amíg ebben a  furcsa tömegben megpillant egy lila hajú lányt.
A cselekmény in medias res indul, egyből egy párbajba csöppenünk, ami szerintem jól megalapozza a kötet hangulatát és dinamikáját. Külön kiemelendő a világépítés: Gregus Gábor egy teljesen egyedi, alternatív univerzumot tár elénk, amit tovább árnyal azzal, hogy a szereplőknek is többnyire beszélőnevet ad. Ez segít elvonatkoztatni a zsáner hagyományaitól, ami szerintem nagy erény, és kevesen képesek rá.

A dinamikus cselekményvezetés mellett azonban néha mégis ambivalens érzéseim támadtak, és ezt a leírások okozták. Én alapvetően nem szeretem a hosszú leírásokat, és a kötet is igyekszik lényegre törő és kifejező lenni egyszerre, ugyanakkor néha picit mégis igényeltem volna azt, hogy egy kicsit jobban elveszhessek ebben az egyébként tényleg jól kidolgozott világban, és azt hiszem akadt is volna idő rá, ha néhány mellékszál nem kap a kelleténél nagyobb hangsúlyt. Ráadásul ez a sok apró hiány a végére hagy néhány kérdőjelet az olvasóban, ami néhányunknak zavaró lehet.

Összességében most sem csalódtam Gregus Gáborban, ugyanis ismét bebizonyította, hogy rengeteg világ van a fejében (remélem, kapunk még újat). A könyv megköveteli azt, hogy az olvasó elengedje a fantáziáját, és részt vegyen a világépítésben, de tulajdonképpen nem ezért olvasunk könyveket?



https://www.elkepzeltkonyv.com/2021/06/konyvekrol-roviden-gregus-gabor.html