Nagyon sok érzelmet és gondolatot hagyott bennem olvasás után ez a könyv. Itt, most megpróbálom kihasználni a teret és az időt arra, hogy összeszedjem csapongó gondolataimat, hogy azokat összegyúrva valami értelmes, és követhető véleményt kreálhassak.
Nézzük is először a könyv borítóját. Én személy szerint egyszerűen imádtam. Egyszerű és letisztult. Nem hivalkodó, de nagyon tetszetős. Ami pedig számomra nagyon fontos, hogy illeszkedik a történethez. Mind szimbolikus szinten, mint gondolatilag, átvitt értelemben. Ami jó, az jó. És ez nagyon jó.
A fülszöveg figyelemfelkeltő, mégsem árul el túl sokat. Tipikusan olyan könyv ez, külcsín tekintetében, amihez nyitott szemmel kell járnia az olvasónak, hogy megtalálja. Ha viszont megtalálta, és időt szán rá, csak jól végződhet a dolog.
Ebből talán eléggé látszik, hogy mennyire tetszett nekem valójában ez a kevesebb, mint 300 oldal. Röviden, és tömören, nagyon.
Az első pár oldal alatt csak pislog az olvasó, ugyanis minden felesleges szócséplés nélkül a dolgok közepén találja magát. Én ezt speciel imádtam. Semmi leírás arról, hogy hol vagyunk, és mikor, vagy, hogy milyen társadalmi berendezkedéssel állunk szemben egyáltalán. Tetszett, és szerettem, hogy az olvasó mindent a maga fantáziájának segítségével rak össze itt-ott a történetben elszórt pici támpontok alapján.
Az alapfelvetés, ami egyébként a karakterek belső konfliktusát adja nagyon érdekes. Ölsz, vagy te halsz meg? Örökké élsz más áldozata árán, vagy megöregszel? Megéri ezt a gyilkos játékot játszani? Miért kell egyáltalán játszani? Mind-mind eszméletlen érdekes kérdések, amikre persze nem feltétlenül kap választ az ember. Ha létezik rájuk válasz egyáltalán...
A történet karakterei TÖBBSÉGÉBEN szerethetőek, és izgul értük az ember. Akiket meg nem szeret, azokat legalább megérteni megpróbálja. Erre pedig maga a történet teret is ad tekintve, hogy nem csak egyikük szemszögéből látjuk az egészet. Több karakter, több gondolkodásmód, több életforma. Ugyanazok a kérdések különböző szempontokból megvizsgálva.
Ebből kifolyólag, miután egyértelművé vállt a szereplők közti fő konfliktus, egyértelmű volt, hogy a történet annak feloldásával érhet csak véget. Viszont azt, hogy hogyan is oldódik fel ez a konfliktus lehetetlen előre látni. A cselekedetek eredményeiből fakadó érzelmeket - már amennyiben vannak olyanok - pedig igazából nem is érdemes firtatni. Pont annyit látunk belőle, amennyit kell. Ha ennél jobban belemásznánk az érzelmek labirintusába, sose keverednénk ki onnan.
Szóval összességében tényleg nagyon szerettem ezt a könyvet. Nehéz volt letenni, mert sosem laposodott el, de néha muszáj volt, mert kénytelen voltam elmerengni egy-két gondolaton, amit az olvasottak keltettek fel bennem.
Értékelés
5/5 - Kezdem azt gondolni emberek, hogy messze nem értékeljük eléggé a hazai szerzőket.
https://miracle-wonder-magic.blogspot.com/2021/04/gregus-gabor-megjeloltek.html
Persze, izgalmasan hangzik, főleg, hogy ilyesmiben még nem volt részem. Azt hiszem, fontos része az írói létnek az olvasókkal, vagy a leendő olvasókkal való találkozás, akiktől hasznos visszajelzéseket kaphatunk. Leszámítva a közvetlen környezetemet, én eddig szinte csak írásos véleményeket olvastam a könyveimről, amik persze részletesek tudnak lenni, mégis sok minden kimaradhat ilyenkor, ami egy beszélgetés során eszébe juthat az embernek. Nem is szólva arról, hogy akár még jó barátságok is születhetnek ezen események során.
Így van, ez szándékos. A történet tulajdonképpen egy kiragadott hét egy véget érni nem látszó, önmagába visszatérő cselekménysorozatból. Azonban – mint az később kiderül – ez mégiscsak egy fontos hét lesz, hisz a főszereplőnek esélye nyílik rá, hogy kitörjön egy ősi, misztikus alapokon nyugvó körből. A frusztráló időtlenség érzetét erősíti, hogy pontosan nem tudjuk meg, hol járunk és mikor, bár ezekre némi fény derül, ahogy zajlanak az események.
Becenevekről van szó, ami sok-sok idő alatt ragadt rá a szereplőkre. Egy titkos társaságban – ahol ráadásul napi szinten tűnhet el bárki az ismeretlenben – úgy célszerű, hogy a tagok nem ismerik egymás valódi nevét. Abszurdnak tűnhet, de lehet, hogy már ők maguk sem tudnák megmondani a sajátjukat. A hétköznapi életükben úgy váltogatják a személyazonosságokat, ahogy ezt pillanatnyi helyzetük megkívánja, és ezt nem is lehetne követni. A „régi” Megjelöltek azonban már oly régóta vannak jelen, hogy akaratlanul is rájuk ragad valami jellemző titulus. „Szikra” fiatalos és gyors, „Pöröly” lomha és robosztus, a halálos „Fullánk” nevét fegyvere ihlette, és így tovább. Azt hiszem, ez jól illik a sztoriba. Akiknek eddig alkalma volt olvasni a művet, azoknak tetszett a megvalósítás.
Mindez azt szolgálja, hogy érezhető legyen, itt nem a konkrét részletek a fontosak, hanem a jelenség, amiben a Megjelöltek vannak, és amit próbálnak megoldani a maguk módján. Egy olyan regényről beszélünk, ami vállaltan kilóg a megszokott sémákból, és nem magyaráz meg mindent, hisz maguk a karakterek sem tudnak mindent, mi pedig az ő gondolataikat, érzéseiket olvasva látjuk a bonyolódó szálakat.
Ahogy zajlanak az események, egyre több apróság derül ki, így az is, hogy a meghatározó karakterek honnan jönnek, és egyes változások hogyan hatottak az életükre. Ez ad egy plusz ízt, ami szerintem közelebb hozza őket a hazai olvasókhoz, és színesebbé teszi őket.
Az Elmezavar könyvek egy nagyszabású, komplex trilógiát alkottak, míg a Megjelöltek egy kisebb lélegzetvételű, kevésbé dinamikus mű. Szerettem volna egy más stílusú, nem annyira mesés, a valósághoz közelebb álló történetet írni, ami jobban fókuszál a szereplők gondolataira és lelkivilágára, amellett, hogy a misztikum és az akciódúsabb részek is megmaradnak. Tudatosan más jellegű írás, ami nem olyan színes és nem olyan sűrű szövésű, mint a korábbiak. A végeredményt látva, szerintem még az sem biztos, hogy az eddigi regények olvasói felismernék, hogy ezt is én írtam.
Ez nekem is eszembe jutott, és mivel igen népszerű volt, megérdemelné a frissítést. Tervek az új borítókra például már vannak, de a többi nem kis munkával járna, így nagyon meg kell gondolni, hol, mikor és hogyan tehető ez meg.
Nagyjából a felénél járok egy újabb regénynek, ami teljesen más hangulatú lesz, kicsit visszatérés a korábbi kötetek „elszálltabb” világához. Jó lenne idén befejezni – ez leginkább attól függ, mennyire tudok a munka mellett koncentrálni. Egyelőre aránylag sikerül.
https://1000konyv.blog.hu/2021/03/09/gregus-gabor-megjeloltek-interju
