Moly.hu értékelések - Pillanatnyi elmezavar

 

Aszkéta

Gregus Gábor: Pillanatnyi Elmezavar. Egy könyv, egy regény, egy történet, amely annyira más, annyira egyedi a mainstreamhez képest, hogy már csak ezért is különlegességnek számít, ha a kedves olvasó a kezébe kaparinthatja. Sokat töprengtem, hogy vajon hová is tudnám bekategorizálni a regény stílusát: Fantasy? Pszichológia? Kalandregény? Dráma? Humor? Mese? Nos, egyik sem, és mégis, egy kicsit mindegyik.

Főhősünk egy teljesen átlagos férfi, Domán. Talán ezért is tudunk azonosulni vele ennyire egyszerűen, hiszen akár mi is lehetnénk a helyében. Tulajdonképpen az ő különleges utazását követhetjük végig a kötetben. Ahogy haladunk a fő történetszálon, úgy válik a regény egyre szürreálisabbá, de az író egyben olyan csodálatos érzékkel csepegtet számunkra magyarázatot is mindarra, amit Domán lát, hall, érez és gondol, hogy egyszer csak azt vesszük észre, hogy teljesen beszippantott minket ez a varázslatos világ.

És ha már a regény világáról beszélünk, nem túlzás kijelenteni, hogy ez a könyv igazi erőssége. Gregus Gábor egy teljesen egyedi, fantasy és mitológiai elemeket felvonultató univerzumot teremtett, amire talán csak a legnagyobbak képesek. Irigylésre méltó az a képzelő- és alkotóerő, aminek eredményeképp létrejött ez az új, hihetetlenül gazdag fantáziavilág, aminek mi is részesei lehetünk. Emberek, intelligens, beszélő állatok, valamint félig ember-félig állat varázslények, úgynevezett animák népesítik be ezt a helyet, ahol a legnagyobb kincs a Hullám: egy különleges, megfoghatatlan erő, amelyet uralva szinte bármit meg lehet tenni. De ez csupán a jéghegy csúcsa, mert rajtuk kívül még hullámlények, griffek és számos más, náluk is különlegesebb szerzetek és tájak elevenednek meg a könyv lapjain, olyanok, amilyenekkel soha, semmilyen más klasszikus fantasy világban nem találkoztam még.

Külön ki kell emelnem a regényben szereplő egyedi neveket is: Domán, Ménrót, Villő, Ketel, Tegze, vagy épp Zille, csak, hogy néhány példát említsek. Mind-mind olyan régi, már-már elfeledett magyar név, ami így hazai ízt és fűszerezést ad ennek a különleges történetnek, és amitől méginkább a sajátunknak érezzük az egész megálmodott világot. Hungarikum, ha úgy tetszik.

Magával ragadó a főhősünk jellemfejlődése is, ahogy a szürke tespedtségből szépen, fokozatosan kilábal és szabályos hőssé válik azáltal, hogy egyre jobban megismeri és kiismeri önmagát és átlépi a saját maga által felállított korlátokat. Ebben a szövevényes világban persze lesznek, akik segítenek neki, gyakran önfeláldozó módon, és persze leszek olyanok is, akik mindent megtesznek azért, hogy Domán végül elbukjon. A mellékszereplők sokszínűsége kapcsán szintén kalapot kell emelnem. Szerethető, egyedi karakterek mind egy szálig, erényeikkel és hibáikkal együtt, akik néhol humoros, olykor pedig egyenesen szívszorító módon teszik különlegessé Domán útját.

A regény összességében felnőtteknek íródott, ez külön ki is van emelve a kötet hátoldalán. Valóban, a történet nem nélkülözi a nyers erőszak gazdag képi ábrázolását, – bizony nem egyszer előfordulnak benne művészien részletezett csataleírások, leszakadó végtagokkal és szétfröccsenő belsőségekkel –, de ugyanúgy találkozunk szürreális, meghökkentő, rémálomszerű jelenetekkel is, amik egy igényesebb pszichotrillerben is megállnák a helyüket. No és persze, ha már felnőtt tartalomról beszélünk, itt van nekünk a jó öreg erotika is, amiből szintén nincs hiány Gregus Gábor csodálatos történetében. Ha még hozzágondoljuk azt is, hogy vajon mit jelenthet az erotika egy animákkal és hullámhasználókkal benépesített álomvilágban, nos, azt inkább mindenki olvassa el maga.

Összességében azt gondolom, hogy a Pillanatnyi Elmezavar kötelező olvasmány mindenki számára, aki valami különlegesre, valami egyedire vágyik és aki nem riad vissza attól, hogy egy valóságtól elrugaszkodott, mégis mélységesen emberi történet részesévé váljon. Ezen véleményemen az sem változtat különösebben, hogy a könyv borítója nem aratott osztatlan sikert az olvasók és a kritikusok körében, hiszen végeredményben a borító tökéletesen reflektálja a regény szürrealitását, amiben az olvasó úgyis azonnal elmerül, amint fellapozza a kötetet.


https://moly.hu/ertekelesek/2420607


Ameriel

/Amit szerettem benne:/

Messze az egyik legelvontabb és bizarrabb könyv, amit valaha olvastam. Tetszett az alapfelállás, Gábor nagyon jól bánik a szavakkal és hatalmas a fantáziája, ami könnyen elősegítette ahhoz, hogy egy egyedi, különleges regényt alkosson.

Az látszik, hogy első könyv, mégis érződik, hogy rengeteget volt foglalkozva a kézirattal: a leírások szépen ki vannak fejtve, nem unalmas és nem vontatott a cselekmény. Remekül váltakoznak a pozitív és negatív élmények, jó volt az összhangja. Kedveltem az Alice referenciákat, ügyesen lettek átírva.

A karakterek kidolgozottak, a főszereplőnk átlagos, ám szerethető figura lett. Nem cselekszik bugyután, logikusan gondolkozik. Külön megdicsérném az elnevezéseket, neveket. Ritkán olvasni magyar írótól ennyire szokatlan, mégis izgalmas hangzásokat, már a főszereplőnk, Domán neve is kellemes, könnyedén megjegyezhető.

Rajongtam a sokszínű, különös lényekért, amelyek megjelentek a regényben. Gábor jól bánt ezekkel, és kellőképpen leírta a kinézetüket, még sem esett túlzásba. Plusz pont, hogy mindegyik beszél.

Az erotikus részek nem voltak túltolva, igényesen íródott meg.

Mindenképpen egy figyelemre méltó mű és író.

/Ami kevésbé tetszett:/

A borító első pillantásra nem nyerte el a tetszésemet, nem igazán érződik belőle a zsáner.

Talán túl sok karakter lett felsorakoztatva, így néha elvesztem, hogy ki kicsoda. Ez egy picit zavaró volt és megszakította az olvasást, mert vissza kellett keresnem, hogy kiről is olvasok.

https://moly.hu/ertekelesek/4776393