Interjú - 1000 Könyv

 

Ír, mert írni jó!


Új kiadó, új könyv, új tervek, megújult energiák. Gregus Gábort, az Elmezavar trilógia szerzőjét bombáztuk hol átlagos, hol különösebb kérdésekkel.

Kezdjük egy különös kérdéssel. A weboldalad bemutatkozójában azt írod „elsősorban azért írok, hogy örömet szerezzek”. Akkor mi most megkérdezzük: Másodsorban miért írsz?

Mert írni jó! Legalábbis nekem nagyon jó. Az önkifejezés egyik legkomplexebb formájának tartom. Kevés dologgal lehet ilyen mélységekbe bocsátkozni, és ennyire részletesen megosztani másokkal, mi van a fejünkben. Persze a fejünkben olyan is lehet, ami meghökkentő másoknak, és ekkor jön a „nem gondoltam volna, hogy ilyesmiken jár az eszed” reakció. Ezt fel kell vállalni, emellett pedig tudatosítani, hogy azért kitalált történeteink nem (csak) mi vagyunk.

Fő vonalad a fantasy, bevallottan ihletet merítesz a misztikus sci-fi, horror történetekből. Ugyanakkor az Elmezavar trilógiád főhőse egy „átlagos férfi”, te pedig – szintén az előbb említett bemutatkozóban – úgy nyilatkoztál, hogy „szeretném minél inkább kiragadni az olvasót a szürke hétköznapokból”. Ez érdekes kettősségnek tűnik. Egy fantasy író, aki lehetetlen helyszínekre és eseményekbe sodorja a szereplőjét, mégis gyakran gondol a hétköznapokra, és egy átlagos embert állít egy nem átlagos történet középpontjába. Hogy is van ez?

Igen, tehát pontosan azt teszem az olvasóval, ami a történetben megesik hétköznapi emberkénkkel. Ennél a trilógiánál cél volt, hogy egy olyan illető kalandjait kövessük, akinek könnyedén bújhatunk a bőrébe. Domán nem hős, nem vágyik nagy tettekre, sőt, legtöbbször kifejezetten irtózik az egész őrülettől, ami körülötte kavarog. Lássuk be, sokunk így állna egy ilyen dologhoz, de ő néha még az átlagnál is kiábrándítóbb. Sok mindentől fél, nem akar nagy kérdésekben dönteni, nem vállalja a felelősséget. Régi életére gondol vissza ábrándozva, miközben szörnyekkel küzd meg. De azért van fejlődés. Hosszú útja során egyre magabiztosabb, egyre felszabadultabb lesz. Hasonló megpróbáltatásokon átesve – ha túléljük – mi is szépen megváltoznánk.

A trilógiád molyos adatlapjait böngészve kiderül, hogy az olvasók szerint nem vagy a könnyed, egyszerű befejezések híve, és szemrebbenés nélkül vonsz ki a forgalomból akár pozitív szereplőket is. Ez azt jelenti, hogy nem hiszel a „happy end”-ben? És a kérdést itt most egyaránt értendő a könyvekre és a való életre is.

Az Elmezavar trilógia valóban nem túl szívdobogtató, bár talán inkább csak az első kötet végződik reményvesztetten. Ez mondjuk vicces dolog, mert amikor megírtam, még nem volt tervben a folytatás, és valóban egy sötét befejezést akartam. A többi vége azért reménykeltőbb, bár szándékosan nem egyértelműek. A szereplők kiiktatása viszont teljesen jogos, nem titkolt élvezettel tudom leléptetni a korábban részletesen bemutatott, sokat szerepelt, kedvelhető figurákat. Ez sem érvényes azonban általánosságban rám, abszolút történetfüggő. Egy felhőtlenebb hangvételű könyvben nem biztos, hogy bárki elhalálozik, márpedig olyan is van a talonban.

A való életben? Ott természetesen hiszek a happy end-ben. Kifejezetten pozitív világképem van, nem szeretek búslakodni, nincs is hajlamom rá.

Első két könyved gyors egymásutánban jelent meg, 2013-ban. A következő könyv három évvel később érkezett, a negyedik pedig idén várható. Vallod, hogy a jó munkához idő kell? Ezért a nagy időbeli különbségek? Esetleg más oka volt a több éves kihagyásnak?

Ez egy jó kérdés, de alapvetően egész gyorsan írok, ha egyszer belelendülök. A gond a belelendüléssel van, és azzal, hogy mikor „lendüljek”. Az ötletek adottak, sokfélét tervezek, kérdés, hogy mennyi ideje van az embernek leülni nyugodt körülmények között a billentyűzet elé. A másik jelenség, hogy rettentő könnyű kiszakadni a világból, amit megalkottunk, és ha sok idő telik el, akkor rettentő nehéz újra visszatalálni. Ha nem történne eltávolodás, akkor valószínűleg fél éven belül megírnék egy öt-hatszáz oldalas szösszenetet. De ezek a sok éves szünetek azért másról is szóltak. Magánéleti és munkahelyi változásokról, vagy arról, hogy elgondolkoztam, akarok-e még egyáltalán ezzel foglalkozni. Ez jelenleg szerencsére nem kérdés. Álmom netovábbja lenne bizonyos időközönként semmi mással nem foglalkozni, csak az írással egy kis zugban, ahol senki sem zavar, de ezt egyelőre nem tehetem meg.

Volt szerencsénk látni az új könyved borítóját. Összehasonlítva az első hárommal óriási változás látható. Sokkal letisztultabb, mind forma, mind színvilágában. Egyszerűbb, ugyanakkor egyszerűségében is figyelemfelkeltő, elegáns, rejtélyes. A külső tehát észrevehetően sokat változott az évek során. Hogy érzed? A belső, az írói stílus is változáson esett keresztül?

Mivel az új regény teljesen más hangvételű lett, ezért ehhez más jellegű külső is dukál. Vizuális típusként erre elég érzékeny vagyok, szeretek magam is a látvánnyal bíbelődni, többféle variációt kiagyalni, képben gondolkodni, továbbá a történeteimet is mind elképzelem filmjelenetként. A stílus szintén más persze, ez egy cseppnyivel földhözragadtabb sztori lett, mint a korábbi mesés trilógia. Tudatosan törekedtem rá, hogy az elbeszélés szerkezete, a leírások is más formában legyenek, így szerintem, ha valaki elolvassa az új könyvet, majd utána a régieket, és nem tudja az író nevét, akkor nem feltétlenül mondaná meg, hogy ugyanaz alkotta.

Az első három könyv ugyanannál a kiadónál jelent meg, most azonban új kiadó színeit öltötted magadra, és csatlakoztál a Mogul csapatához. Az olvasók bízhatnak abban, hogy ezentúl újult erővel építed írói karriered, és a következő könyvre nem kell négy évet várni?

Ez az egyik legnagyobb célom per pillanat. Ha energiáim engedik, akkor mindenképp szeretném kiadni magamból azt a nem kevés őrületet, ami a kobakomban leledzik, és a kedves, gyanútlan, ártatlan olvasókra önteni. Ideális lenne, ha évente új könyvvel jelentkezhetnék. Nem akarok persze felelőtlen ígérgetésbe bocsátkozni, de a terv mindenképp ez.  És úgy tűnik, ebben remek társra leltem a Mogul Kiadóban, ami közvetlen hangvételével, hatékony módszereivel frissítőleg hatott rám, és máris érzem, hogy érdemes még nagyobb erőbedobással dolgozni.

Köszönjük az interjút, sok kiváló könyvet kívánunk neked!



https://1000konyv.blog.hu/2020/04/02/interju-gregus-gabor